Szavak. Fegyver vagy támogatás?

 Sokan nevetnek, amikor látják és tapasztalják, hogy mennyire érzékeny vagyok a szavakra…

 Nem mindegy, hogy hogyan fejezzük ki a gondolatainkat, főleg nem akkor, amikor embertársainkkal beszélgetünk.

  Az iróniát nem bírja befogadni a gyomrom, de ami még az iróniánál is jobban betalál nálam, az a semmibe vevés, kinevetés, érdemtelen bánásmód, megalázás és társaik…

   Hogyan nem vesszük már észre, hogy a viselkedésünk megronthatja a kapcsolatainkat, ha az nem emberhez méltó, nem empatikus? 

   Gyerekként sokszor voltam láthatatlan, valahogy nem értettek és nem vettek komolyan, de ugyanúgy én is nehezen tudtam értelmezni a világot körülöttem.

   Az érzelmeim kifejezése egy igazi nehézség volt számomra, igazából most sem könnyebb. Harmadikos voltam, amikor megismerkedtem Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért című versével. Az iskolai évzárón szavaltam előszőr, és annyira megdobogtatta a szívemet, hogy a vers képi világa annyira csodálatos, hogy olvasva szinte láttam magam előtt kibontakozni! 

  Évek teltek el, majd 16 évesen ismét felfedeztem a költő egyik versét, akkor éppen reménytelenül szerelmes voltam, és tini, valahogy egyik általam ismert versben sem  fedeztem fel azt, ahogyan én igazán éltem meg az érzést. Aztán hatalmas tűzijáték volt az elmémben és lelkemben, amikor rátaláltam a Semmiért egészen című versére! Végre!- gondoltam, hát így vagyok én ezzel a szerelemmel! Bár a költő már nem evilági, de, ha akkor láthatott volna, talán örült volna annak, hogy egy autista lánynak fogta meg a kezét láthatatlanul. Éreztem, hogy értve vagyok és meghallgatva! 

   Ezt követően lázasan vetettem bele magam a költészetébe és munkásságába, és rátaláltam a műfordításaira is, ezekből is van egy kedvencem, Shakespeare 75. szonettje- azaz a szonett magyar fordítása.

   Igen, szavakkal sok mindent kifejezhetünk, a szavak lehetnek fegyverek vagy olyan mentőövek, amelyek segíthetnek reggel kikelni az ágyból! Lehetnek ajándékok, “ ölelések”…

   Bárcsak jobban oda tudnánk figyelni egymásra és az életünk és azoké akiket szeretünk élhetőbb lehetne.