Autisták munkahelyen. Miért kell nekünk egy külön hely dolgozni?

 

  Ma rettenetes voltam, dühöngtem, csapkodtam és sírtam, megbántottam az egyik kollégámat.

  De miért akadtam ki? Abban a helyiségben ahol most dolgozom, megváltoztatták a berendezést, ez még elmenne, de amikor megláttam, hogy bizonyos  eszközeim a földre kerültek, akkor  teljen elborított a méreg. Miért? Azt az érzést keltették bennem, hogy igazából nincsen itt hely nekem, hogy soha nem fognak befogadni... Olyan volt, mint gyermekkoromban, soha, sehol nem értettek meg. Felnőttként igyekszem elmagyarázni az érzékeny tulajdonságaimat, a rugalmatlanságom miatt, de nem értik...

  Autista egyén nem szereti a változó dolgokat, főleg nem ott, ahol dolgozik, vagy él. Szüksége van egy külön helyre, hogy dolgozni tudjon, mert nagyon hamar eltávozhat a figyelme. Szereti a csendet, nem szeret üres dolgokról beszélgetni, és szeret dolgozni. 

  A tárgyak állandósága egy nyugodt környezetet teremtenek neki. Amit végképpen nem tud megszokni, talán az, hogy ha folyton átjárnak rajtuk.

  Nem könnyebb felnőttként működni ebben a neurotipikus világban, ahol azt mondják, hogy nem értik, hogy miért ne tudsz alkalmazkodni, és akadsz ki marhaságokon? Amikor ilyeneket  hallok, akkor rájövök, hogy még nagyon messze állunk az elfogadástól.  Lehetséges, hogy én már nem fogom élni azt a társadalmat, amelyben úgy viszonyulnak a munkahelyen és más közegekben egy autistához, hogy a munkája produktív legyen és az tudjon maradni.

 Kell nekünk  egy külön hely, és ez nem pozitív diszkrimináció, hanem munkahelyi integráció!