Megtalálni a teret és a munkát. A szociális munka szerepe a csendes könyv- foglalkozásban

 

  "Szia, itt vagyok!"- érkezett az üzenet tíz óra előtt egy perccel, amely egy interjúban teljesedett ki, hiszen Asztalos Ágnes felkért arra, hogy meséljek neki  a csendes könyv- foglalkozásról, amely a könyvtár keretén belül működik.

 Mire is jó? Miért más, mint egy átlagos könyv, amelyben a történet előszőr is szövegből áll és az illusztrációkat mellékelik hozzá? A csendes könyvet az illusztrátor alkotja, képekben meséli el a témát, amelyhez társszerzőknek kéri fel az olvasókat, hiszen ők lesznek a hangjai a történetnek.

Olyan társadalmi problémákra kerestem könyveket, amelyek  a mindennapjainkban jelen vannak, mint iskolai zaklatás, költözés, elmagányosodás, befogadás, autizmus... A csendes könyv ugyanis egy nagyszerű gyakorlati módszer arra, hogy ezeket a problémákat az emberek megértsék úgy, hogy az én vezetésemmel (segítő kérdéseimmel) ők mesélik el a történetet, a képek értelmezése alapján.

Egy olyan közeget teremtünk a résztvevőkkel együtt, ahol szabadon megnyílnak, bevonódnak, és részesei lesznek az adott könyvnek. 

Nagy bátorság kellett hozzá, hogy nekifogjak, hiszen tudtam és tudom, hogy mekkora felelősséggel jár ez a munka, de hiszem, hogy a foglalkozások idővel érzékenyebbé teszik a résztvevőket olyan problémákra, amelyekre nincsenek a gyakorlatban működő, sikeres megoldások.

Ezek a foglalkozások, mindig jó hangulatban telnek, szeretem a  gyerekeken látni azt, hogy élvezik, hogy sikerélményük van, mert ezek a tevékenységek nem teljesítmény orientáltak. Itt nem kapnak jegyet, de dicséretet annál többet!

Az interjú végén Ánes gratulált és azt mondta, hogy örül, hogy megtaláltam a helyemet, egy olyan mukát és teret, ahol jól érzem magam és szeretem amit csinálok. 

Köszönöm szépen kedves Ágnes a felkérést, egy neurodiverzív könyvtári szociális munkás lettem, azokért az emberekért vagyok és dolgozom, akik az intézménybe járnak és szeretnének megismerkedni a csendes könyv világával.