Silent Book a könyvtárban. Hangot adni a képeknek

 

    Az augusztusban megrendezett szakmai konferencián hallottam előszőr a műfajról. Lovas-Szabó Kitty beszélt a csendes könyv lehetőségeiről, tapasztalatairól és én ott ragadtam. 

Miért? Ezekben a könyvekben nincsenek szavak, csak a cím a borítón. Az illusztrációk mesélik el a történetet, teret adva az olvasónak, hogy szabadon interpretálja a látványt. Mekkora vagányság, gondoltam, hiszen nagyon sok készséget fejleszt csoportos és egyéni foglalkozás keretein belül is.

A fő motivációm nagyon egyszerű volt, olyan foglalkozást működtetni közintézményben, mint a könyvtár, amely tartalmas, megmozgat, teret ad a gondolkodásnak, interaktív és nem tanóra szagú. E mellett hajtott az is, hogy mindenkié lehessen, olyan perifériára szorult társadalmi csoportoké is, amelyek nehezen jutnak iskolán kívüli tevékenységekhez.

 A lelkes előkészületek után, október 22-én, a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnáziumának a könyvtárában, a nyolcadik osztályos tanulók megszólaltatták Rofusz Kinga: Otthon című csendes könyvét.

 Én abban a pillanatban felejtettem el félni az egésztől, amikor a gyerekek lelkesen, néha egymás szavába vágva beszéltek, a bennük lecsapódó jelentést tették szóvá. Felemelő volt, hiszen itt nincsenek rossz válaszok, csak az általam feltett kérdések terelgették a kis előadókat a könyv üzenete felé.

 Volt itt minden, nemcsak a szereplőket nevezték el, hanem olyan értelmezések is helyet kaptak, mint nagy a búrián, kellene kaszálni, vagy a házikó tulajdonképpen egy madáretető. A foglalkozás második felében egy feladatlapot töltöttek ki a gyerekek, itt sem volt jó vagy rossz megoldás. Lehetett képet ragasztani, amely  olyan emberek társaságát jelenítette meg, akiket szeretnek, vagy lehetett egy kedvenc tárgyat rajzolni, amely az otthonukban van, illetve le lehetett írni néhány olyan ember nevét, akik az ő otthonukat jelentik. Az otthon ugyanis nem feltétlenül egy fizikai hely, hanem olyan emberek közege, ahol szeretve érezzük magunkat, akiktől támogatást kapunk és akik között önmagunk lehetünk.

Nagy mosollyal távoztam, úgy éreztem, hogy a csendes könyv megtalált engem azért, hogy híd legyek az emberek között, segítsem őket a kommunikációjuk, gondolkodásuk fejlődésében, erősítsem bennük az összetartozást, és csaljak én is mosolyt az arcukra.