Nem vagy elég jó.

 Csend vesz körül, ajtó csukódik és nehezen kapsz levegőt. 

 Nem vagy elég jó, hallom már nem is tudom hányadszor. Túl hangos, túl megmondó, túl kemény jellem és miegymás. Nagy árat fizetek azért, hogy vállalom önmagamat. Azt hinné az ember, hogy ennyi idősen meg fogja szokni ezeket a megjegyzéseket. Nem, sajnos még mindig rést tudnak találni a szívemen.

  Zárlat, burok, védelem. Egy olyan ringatás következik, amelyben nincsenek jelen mások, csak én. 

   Mondják, hogy szavakkal lehet a leginkább bántani, ugyanis azok beégnek a memóriánkba. A legtöbbször a negatív emlékeket jobban fel tudjuk idézni, mint a pozitívakat, alap pszichológia. Nem kell túl dicsérni, és nem kell állandóan ajnározni, de mindig illene óvatosan megfogalmazni a gondolatainkat, mielőtt azt a másik embernek elmondanánk. Elszámolok tízig, csak azt követően beszélek.

   Mindig én kommunikációt folytatok, azaz, nem illetem a partneremet semmilyen rossz jelzővel, hanem azt mondom el, hogy bizonyos tettével hogyan hat rám. 

    Mit teszek ilyenkor? Semmit, magamban elvarrom, sajnálom azt, hogy így látja az illető, de nem tudok és nem is szándékozom őt jobb belátásra bírni. Miért? Mert ahol nincsen vágy a nyitott szemmel látásra és megértésre, ott valószínűleg nem is lesz. Minden változás, és igényt a változásra magunkban kell megszülessen, elvárni másoktól nem ildomos, mert az már erőszaknak minősülhet. 

    A mai világban, a mi társadalmunkban valahol az arany középutat  kellene megtalálni. 

    Egyéne válogatja, hogy ki, miként motiválható. Én a legutóbb egy nagyszerű motivációs üzenetet kaptam, mégpedig:nem lehet elrontani. Erőt adott valami olyant tenni, amit még azelőtt soha. 

    Beszélünk törvényekről, irányzatokról tiszta fölöslegesen. Addig amíg nem járunk nyitott szemmel és nem vagyunk elfogadóbbak a másság felé, legyen az autista, hiperaktív, és még sorolhatnám, addig csak fölöslegesen beszélünk. Jó lenne látni, tapasztalni, hogy több fogyatékkal élőt alkalmaznak a munkahelyekre, akár köz, akár magán szférában. 

    Ha tehát azt hallod, hogy nem vagy elég jó, lélegezz mélyeket, hagyd el a beszélgetést, ha lehet és jusson eszedbe, hogy nélküled a szeretteid élete nem lenne ugyanolyan.