Az álmok útján. Megtartó meglepetések és lehetőségek.

 

  Az elmúlt időszak ( pár hét) egy érzelmi utazás volt, valahol a depresszió és az elvárások között. Gyomorszorító fájdalom, felemelő boldogság, aztán a félelem és a kirekesztettség bugyraiban éltem. Nem szégyellem kijelenteni, hogy az életemben a depresszió egy ki-be járó vendég, aki megmutatja nekem az érzésekkel járó mélységek dimenzióit és színeit. A munka és a tenni akarás azok a tényezők, amelyek segítenek, lámpásként világítanak a mély bánatban való maradás elől. A zuhanás nem fáj, de a bezárkózás romba dönt. 

  Gyerekként a művészet vont körém egy védőhálót az idegenség érzése ellen, megtanultam, hogy a festészet vagy bármely művészeti foglalkozás finomhangolása az önmagunkon való munkában, valamint mentális megbetegedések ellen védelmet nyújtó tevékenység.  Június elsején lehetőséget kaptam arra, hogy gyerekeknek mutassam meg, hogy a tiszta színeket keverve létre tudnak hozni másodlagos színeket, vagy világosabb, illetve  sötétebb árnyalatokat kaphatnak. Nem volt egy adott téma, mert azt gondoltam, hogy az önkifejezést bátorítom azzal, ha szabadon engedem a gyerekeknek szárnyalni a fantáziájukat, és a fehér papírra az őket érdeklő dolgokat, érzéseket, személyeket festhetik meg. Én eszköz kívántam lenni a megvalósításban olyan módon, hogy a színeknek a létrehozását mutattam meg. A prímér színek ( piros, sárga, kék ) keveréseiből hozhatunk létre másodlagos színeket ( narancssárga, zöld, lila). Ha a ezeket is keverjük, akkor kapjuk meg a harmadlagos színeket, a színes szürkéket. A fehér és feketével világosíthatjuk, illetve sötétíhetjük a színeket. Boldogan szemléltem, hogy sikerélményük volt, úgy, hogy hagytam őket keverni, én csak elmondtam, hogy miből mi lehet...

  A szabad keverés, sokszor a színeknek az összekeverése teljesen,  fejleszti a gyermek gondolkodását, segíti a pozitív önkifejezését, elmondhat így olyan dolgokat is, amelyeket verbálisan nem mer kifejezni. A gyerekek közben mesélnek, mi az ami őket foglalkoztatja, minek örülnek... Egy kislány ott volt, több órán át festett, két képet is. A nagymamája amikor vitte el, mondta neki, hogy vigye haza a munkáit, mire ő rám nézett és azt mondta, hogy ő nekem készítette őket. Megöleltem és megköszöntem. A gyerekektől mindig a felnőttek kapnak többet... A gyerekek az önzetlen szeretetre tanítanak minket, az érdekek nélküli értékelésre és hálának a kifejezéseire.  Az én meglátásomban a tanítás két oldalú, én átadok valamit és közben én is kapok... türelmet, megértést, nézőpontot, technikát... és hálát azért, hogy foglalkoztam velük, ami megfizethetetlen. 

Hiszek abban, hogy az idő egy olyan ajándék, amivel megmutatjuk egymásnak azt, hogy értékesek számunkra és, hogy ott vagyunk mellettük. Amikor a sötétség magába zár, és fojtogatni kezd, amikor nagyon feladnám, akkor emelnek fel az olyan meglepetések, amelyek megerősítenek abban, hogy helyem van az emberek között. 

Nincsen a genetikámba kódolva a csevegés, rajtam minden érzés látszik, a maszkom lyukas lesz amikor elfáradok. Gyerekekkel festeni a legjobb, egy álmom vált valóra aznap, később még egy... 

A művészet egy olyan eszköz, ami kinyitja a lelket és az elmét, megmutatja azt a világot, amely rejtve marad. Kifejező, képességeket fejlesztő, egyént és közösséget fejlesztő tevékenység, amely a felnövő gyerekeknek a javára válhat a későbbiekben:  tanulmányaikban, munkájukban. 

Amikor festek, akkor kapcsolódom teljesen magamhoz, egy olyan repülés ez, amely megnyugtat, gyógyít és felemel...