Bejegyzések

Hosszú az út hazáig. SNI-s gyerekek a csendes könyv világában.

Kép
      Az elmúlt két napban SNI-s gyerekek segítettek nekem értelmezni: A hosszú az út hazáig címet viselő csendes könyvet, Laura Bednarski illusztrátor alkotását.       A kisfiam csoportjával kezdtem, öt autista, óvodás gyereknél. Bele sem gondoltam, hogy hogyan is fogom őket szóra bírni, mert ugye ez lenne a lényeg...átlagos esetben. Ezeknél a kis csodáknál viszont más a helyzet, ugyanis szinte mindenik nonverbális. Indulás előtt magamhoz tettem néhány üres, fehér papírlapot, aztán a legszebb mosolyomat magamra vettem és kopogtam az ajtójukon, az Aranyhegy Otthonban. Aki már látott autikat, vagy abban a nagy ajándékban részesült, hogy nevelhet egyet, az tudja, hogy cukikáim mindenütt is vannak, ezért összeterelni őket egy foglalkozáshoz nem egy könnyű esti séta.   Szerencsém volt, mert a könyvet elővéve már felkeltettem az érdeklődésüket, lassan leültek mellém, és a csodálatosan illusztrált oldalak megértésre találtak. Hogyan? A mesélést rajzzal segítettem, így az általam készített sk
Megjegyzés küldése
További információk

Nem vagy elég jó.

Kép
 Csend vesz körül, ajtó csukódik és nehezen kapsz levegőt.   Nem vagy elég jó, hallom már nem is tudom hányadszor. Túl hangos, túl megmondó, túl kemény jellem és miegymás. Nagy árat fizetek azért, hogy vállalom önmagamat. Azt hinné az ember, hogy ennyi idősen meg fogja szokni ezeket a megjegyzéseket. Nem, sajnos még mindig rést tudnak találni a szívemen.   Zárlat, burok, védelem. Egy olyan ringatás következik, amelyben nincsenek jelen mások, csak én.     Mondják, hogy szavakkal lehet a leginkább bántani, ugyanis azok beégnek a memóriánkba. A legtöbbször a negatív emlékeket jobban fel tudjuk idézni, mint a pozitívakat, alap pszichológia. Nem kell túl dicsérni, és nem kell állandóan ajnározni, de mindig illene óvatosan megfogalmazni a gondolatainkat, mielőtt azt a másik embernek elmondanánk. Elszámolok tízig, csak azt követően beszélek.    Mindig én kommunikációt folytatok, azaz, nem illetem a partneremet semmilyen rossz jelzővel, hanem azt mondom el, hogy bizonyos tettével hogyan hat rá
Megjegyzés küldése
További információk

Silent Book a könyvtárban. Hangot adni a képeknek

Kép
      Az augusztusban megrendezett szakmai konferencián hallottam előszőr a műfajról. Lovas-Szabó Kitty beszélt a csendes könyv lehetőségeiről, tapasztalatairól és én ott ragadtam.  Miért? Ezekben a könyvekben nincsenek szavak, csak a cím a borítón. Az illusztrációk mesélik el a történetet, teret adva az olvasónak, hogy szabadon interpretálja a látványt. Mekkora vagányság, gondoltam, hiszen nagyon sok készséget fejleszt csoportos és egyéni foglalkozás keretein belül is. A fő motivációm nagyon egyszerű volt, olyan foglalkozást működtetni közintézményben, mint a könyvtár, amely tartalmas, megmozgat, teret ad a gondolkodásnak, interaktív és nem tanóra szagú. E mellett hajtott az is, hogy mindenkié lehessen, olyan perifériára szorult társadalmi csoportoké is, amelyek nehezen jutnak iskolán kívüli tevékenységekhez.  A lelkes előkészületek után, október 22-én, a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnáziumának a könyvtárában, a nyolcadik osztályos tanulók megszólaltatták Rofusz Kinga: Otthon cím
Megjegyzés küldése
További információk

Ablakomból a világ, hovatartozás érzés, tudat.

Kép
      Ezen a témán rágódom egy ideje. Megírjam? Ne írjam? Miféle szociális munkás lennék, vagy aktivista, ha tapaszt tennék a számra?       Amit nem akarunk látni, az láthatatlan marad. Becsukott szívvel a szem nem veszi észre azokat a dolgokat, amelyeket nem akar felfogni. Alapvető emberi vágy az, hogy érezzük azt, hogy olyan közösségek tagjai vagyunk, akiket elfogadnak, értékelnek. A mai társadalmunk sajnos belülről pusztítja magát, nem jutunk el oda, hogy tegyünk valamit a marginalizált társadalmi rétegekért, mert a kis közösségekben sem tapasztalható az összetartozás.    Nem kellenek a szavak, azokból hallottam már eleget. Tettekre van szükség, és nem nagyokról álmodok.   Hovatartozás-tudatot erősít minden olyan gesztus, amely az egyént megerősíti abban a meggyőződésében,  érzésében, hogy egy bizonyos csoport, közösség tagja. Elhívhatjuk közös fotóra, bemutathatjuk a makró közösség tagjainak, és tovább lehetne sorolni...  A dunántúli mandulafa érzésem megmaradt, olyan pillangó vagy
Megjegyzés küldése
További információk

Merlin szakállára, avagy matató és helyzetek.

Kép
      Sokáig keresgéltem, mindig is volt és lesz az életemben egy olyan tárgy, vagy esetenként tárgyak amelyeket jó matatni. Miért kérdeznétek?... Egyszerűen, mert megnyugtat. Az érintés, a babrálás teljes mértékben megnyugtat, azokban a helyzetekben amikor minden elveszni látszik.    Nemrég, a kisfiam születésnapján találtam rá Merlinre, egy kis legó figurára, kulcstartó formájában. Ajándékot kerestem neki, és egyszer csak megláttam... mozgatható keze, lába, feje, és világít a lába, lábai... azzal a céllal, hogy fény legyen ott, ahol és amikor lennie kell. Vannak olyan időszakok, mint a mostani, ahol a bánat és a gyász uralkodik.   Pillanatok, szépen álcázott zavaros momentumok, tehetetlen mocorgás... egy kis tárgy, amely nyugalomra hívja az elmémet. Akkor is amikor a szív megszakad, és nem tudom pontosan, hogy mi fog történni.    Nagy rajongója voltam és vagyok a Harry Potter sorozatnak. Az utolsó könyvben, a Harry Potter és a Halál ereklyéiben, Harry, Hermione és Ron megkapják az el
Megjegyzés küldése
További információk

Vakáció, csend, töltődés. Neurodiverzív ragasztó.

Kép
     Csend, nem beszélni, nem nyüzsögni, nem tenni semmit, csak élvezni ahogyan a reggeli kávé íze élénkíti az álmos tudatomat. Sokszor napok, hetek telnek el úgy, hogy eszembe sem jut mikor is voltam csak úgy pár órára magamban, pihenve?... Rohanni tanít meg a mai társadalom, de töltődni, önmagunkat helyesen működtetni nem igazán.    Vakáció... szabadság... napok amikor nem kell bemenni a munkahelyre. Mit is szeretnék...? Nyughatatlan nőként a semmitevés számomra egyenlő a halállal, hogyan lehet csak üldögélni egy kávéval?    Ahogyan telnek az évek, kezdem érezni a szükségét a láblógatós, pizsamás órákra reggelente az ágyamba eltöltve ... a csend ami összetart akkor, amikor már nem marad erőm a társalgáshoz, a figyelmem nehezen kontrollálható, elbújni, nem lenni, kicsit nem létezni a világnak.    A nyár, az év, kivonták belőlem amit szerettek volna, én meg mosolyogva nézem, ahogyan reggelenként a kisfiam bemászik az ágyamba és megölel, a televízió távirányítója felé mutat, mire én bek
Megjegyzés küldése
További információk

Basic human rights. Against bullying. For the healthy state of mind.

Kép
     Bullying is a form of violence, a form of terror against a person, a cold one, and ruins mental health. This does't necessarily means that somebody is going to verbalize the problem to the other person, it can be silent, can be happening behind the scenes... The victim could feel the huge pressure that comes with it,  and starts to feel like the environment is not safe anymore.     The bullies, or bully could be a coward person, who has some issues, like jealousy... and some more. The main thing is to realise when we are experiencing bullying, and make the actions to protect ourselves mentally against these violent  actions. If we are not doing anything against it, then it can result  into some major mental health issues, like depression, anxiety, burn out and in some serious cases : suicide.   For me personally, it  always harms me, because I don't understand why people can't just say into my  face their problem, if that is with me? I don't understand jealousy, an
Megjegyzés küldése
További információk